A mai nap beleillik az alapjáraton átlagos keddek közé. Az este némileg izgalmasabb lesz, mivel a kötelezően betervezett tanulás, kissé megcsúszott. Mivel délután aludtam egy kicsit, talán nem olyan nagy probléma.
Amit most művészeti értéknek szánok, azzal reggel, az egyetemi aula lépcsőjénél találkoztam. Viszonylag nagy plakátokon a következők álltak: Rézkarc kiállítás (3000-18000ft). Diákoknak 3-4-6 hónapos részletfizetési lehetőséggel. Bár igényem és némi érzékem is van a szép dolgok iránt, nem egészen tudtam mi is az a rézkarc. Most hogy google közelbe jutottam, utánaolvastam kicsit.
A rézkarc, régiesen aquafortis a legnemesebb sokszorosító grafikai eljárások egyike. A rézkarc alapvetően hasonló a rézmetszethez, szintén fémlemezt használó mélynyomó eljárás, de míg ez utóbbinál a mélyített vonalat véső segítségével és fizikai erő kifejtésével érjük el, a rézkarcnál savak edző hatása mélyíti a kívánt vonalat.
Egy bácsi az első óra előtt, figyelemfelkeltés céljából arról beszélt, mennyire megéri rézkarcot vásárolni, hiszen azok értéke akár egy év leforgása alatt is, a többszörösére nőhet. Gyakorlatban persze mindegy, hogy elhiszem-e, hisz az én kollégista-pénztárcám tiltakozik az ilyen vásárlások ellen. ÉS bár női mivoltam néha legyőzi, most meg se mertem nézni őket közelebbről, nehogy valamelyikbe beleszeressek:)
