Hajni blogja

Úgy vettem észre az elmúlt hetekben, hogy kezdenek megváltozni a csengőhangválasztási szokások. Míg eddig a legmodernebb zenék, film- játékeffektek voltak a legnépszerűbbek, most kezdenek divatba jönni a mesedallamok. Mivel nem vagyok komoly divat -és mesekövető, valószínűleg nem tudok lépéstartani, és az én Rémusz bácsim nyomába sem fog érni a többinek, de mégis, ha már mese, akkor Rémusz bácsi. Az eredeti, ódonsága ellenére megtalálható youtubeon, és sikerült hozzájutnom egy letöltő portálon is. A zenéje hihetetlen bájos, és a képi világa sem olyan gyerekbutító (elnézést) mint a ma megtalálható gyerekfilmeké. Javaslom, hogy aki nem ismerte eddig, tegyen egy próbát, aki pedig igen, emlékezzen rá jószívvel, és nevessen egy nagyot a lassan 63. születésnapját ünneplő Zip-A-Dee-Doo-D ah - n:)

Ideje belátnom, hogy minél tovább halogatom a blogírást, annál nehezebb belekezdeni, és érdemben írni arról, ami az elmúlt héten történt.

Időrendi sorrendben vázolom, hátha így követhető. Emlékeim szerint hétfőn a füvészkerti látogatáson kívül, nem történt izgalmas. De az viszont nagyon jó volt. Pár éve már látogatója vagyok az említett helynek, de mindig meg tud lepni valamivel. Ráadásul a légkör jobb, mint bármilyen stresszoldó. Pláne, ha az ember jótársasággal érkezik, ugye kedves Ikreim?:) Este voltam hastáncon, új koreográfia van kilátásban, dobszóló, amit én személy szerint nem kedvelek, de abban reménykedek valami hasonló lesz, mint ez:

Kedden egyetemkedés után Barátnőmmel palacsintát csináltunk, aprócska malőrrel, mivel az étolaj oldalán nem vettük észre a "grill" feliratot. Ennek eredményeként a prototipus erősen emlékeztetett minket a kandírozott fokhagyma ízére. A töltelék agyoncukrozásával persze minden rendeződött.

A szerda tanulmányilag volt eredményes, 5ös lett a reklámpszihom, és a maxos statisztikával is kihúzhatom magam. Ezt követően eredménytelen shoppingolással zártuk a napot. A csütörtök- péntek már családias hangulatban telt, annak tudatában persze, hogy jövőhéten 3 zh is lesz.

 

A 'nem elhanyagolás'-ról szóló igéretem gyanús, hogy csődöt mondott. 4 nap telt el, és végre itthon vagyok. Se szüret, se szaladgálás...édes béke végre.

Na jó, hogy azért ne legyen minden olyan idilli, reggel beiktattam egy nyelvvizsga részt. Ezúton üzenem az Univerzumnak,hogy Légyszi, légyszi, légyszi. De legalább túlvagyok rajta, egy hónapig nem kell idegeskedem. 
Örömmel közlöm viszont, hogy a statisztika zhácska és a referálás is kipipálva, nem volt lehetetlen megcsinálni. Ellenben a szociális ösztöndíj igénylés valódi kihívás, ugyanis előbb félárvának, majd örökbefogadottnak nyilvánítottak. (Holott egyik sem vagyok, és a papírjaim is rendben vannak.) Reményeim szerint hétfőn találkozom a HÖK irodával utoljára ebben a szemeszterben.

Láblógatásom közepette eszembe jutott, hogy ma a Muminokról fogok írni. (Köztudottan anyukámat is ezen a néven szólítom, de nem róla:)

Tehát a Mumin mesék, vmikor a 90-es évek elején voltak porondon Magyarországon, annó mi is néztük, sőt kis könyvecskéket is kiadtak róluk. Állítólag nem volt túl népszerű kishazánkban, valószínűleg ezért nincs magyar nyelvű google-arzenál. Eredetileg finn, de svéd anyanyelvű írónő tollából származnak, szülőhazájában a mai napig kultusz övezi őket. Itthon sajnos csak pár régi képregény, könyv, naptár őrzi emléküket, pedig minden korosztály találna bennük valami értékeset. Szerintem tünemény kis jószágok és ne próbáljátok őket beazonosítani, önálló faj, és semmiképp sem vízilovak:)

http://gavotte.blog.hu/media/image/kepr2.jpg

A mai nap beleillik az alapjáraton átlagos keddek közé. Az este némileg izgalmasabb lesz, mivel a kötelezően betervezett tanulás, kissé megcsúszott. Mivel délután aludtam egy kicsit, talán nem olyan nagy probléma.
Amit most művészeti értéknek szánok, azzal reggel, az egyetemi aula lépcsőjénél találkoztam. Viszonylag nagy plakátokon a következők álltak: Rézkarc kiállítás (3000-18000ft). Diákoknak 3-4-6 hónapos részletfizetési lehetőséggel. Bár igényem és némi érzékem is van a szép dolgok iránt, nem egészen tudtam mi is az a rézkarc. Most hogy google közelbe jutottam, utánaolvastam kicsit.

A rézkarc, régiesen aquafortis a legnemesebb sokszorosító grafikai eljárások egyike. A rézkarc alapvetően hasonló a rézmetszethez, szintén fémlemezt használó mélynyomó eljárás, de míg ez utóbbinál a mélyített vonalat véső segítségével és fizikai erő kifejtésével érjük el, a rézkarcnál savak edző hatása mélyíti a kívánt vonalat.

Egy bácsi az első óra előtt, figyelemfelkeltés céljából arról beszélt, mennyire megéri rézkarcot vásárolni, hiszen azok értéke akár egy év leforgása alatt is, a többszörösére nőhet. Gyakorlatban persze mindegy, hogy elhiszem-e, hisz az én kollégista-pénztárcám tiltakozik az ilyen vásárlások ellen. ÉS bár női mivoltam néha legyőzi, most meg se mertem nézni őket közelebbről, nehogy valamelyikbe beleszeressek:)

A mai és a tegnapi nap vegyes érzelmekkel ért véget. Úgy tűnik a fizikumra került a hangsúly, ami meglehetősen szokatlan. Reggel voltam kosáredzésen, amiből a végén tenisz is lett, este dupla hastáncon (végre először Szegeden), most pedig szobatárssal megyünk kondizni, feszültséget levezetni. Attól mondjuk nem kell félni, hogy Rubint Réka kaliberre váltok... Holnap szokásos korán kelés, és tanulás kötelező jelleggel, ugyanis statisztika zhácskát írok, na meg referálok reklámpszihológiából. A blogot azért próbálom nem elhanyagolni.

Zárásként (ami a legfontosabb és egyben a legszomorúbb) 1 perces néma csenddel emlékezzünk meg Sugiról, aki feltehetően vasárnap délelőtt lelte halálát az asztalon. Most valószínűleg az örök tubifex mezőkön evez. Hiányzol Sugi és sajnálom.

Bár az utóbbi 3 napban elhallgattam, ez nem jelenti azt, hogy feladtam a blogírást, de azt sem, hogy túl sok izgis dolgot magamba szívtam volna. Történt velem ez-az, így meg úgy, megérne egy misét a a csütörtöki alvin koncert, amire elcsaltak, a pénteki Krisztikézés, a szombati 9 órás szüret, az esti núdlizás stb. stb, de még nem gondoltam át őket eléggé ahhoz, hogy érdemben nyilatkozzak.

Ma inkább csak egy ajánlást tennék egy lánykáról, akit hónapokkal ezelőtt, Oprah show nézegetése közben találtam. Egészen elképesztő amit produkál, de sajnos Európában még nem ismerik, és ha google-be beírjátok, egy fia magyar szó nincs róla. Bár véleményem szerint ez rövidesen meg fog változni. Ő Charice Pempengco.

A tegnap említett Ismerkedési est nagy valószínűséggel jól sikerült, ugyanis még hajnali 4-kor is rázendített a 811-es szoba kedves kis lakóinak valamely hangkibocsájtó eszköze. Bár én 1-től kb alvást imitáltam, a dobolástól szegény Sugi vize biztos nem maradt redőmentes. Mert ugye Sugi a 4. szobatárs. Valójában Anitáé és valójában nem is Sugi. Csak mivel a gazdija nem adott neki nevet, én neveztem el a (napsugárról), lévén hogy aranyhalról van szó. Korábban, egy szintén kolis emberke azt mondta, hogy a gömbakváriumtól gerincferdülést fog kapni.
Bár én gyakorlott haltartó vagyok, sosem volt ilyen akváriumom, mivel az összes lélegeztető, melegítő, szűrő stb, szögleteshez van kitalálva. A T-mobil (vagy melyik) reklámra emlékezve viszont nem akadtam fel a formáján, és hogy milyen hatással lesz Sugira. Most este kezdtem utánaolvasni. Az eddigi cikkek nem túl bizalomgerjesztőek:
 

"Betiltotta a gömbakváriumok használatát Róma, mert embertelennek, avagy "állattalannak" tartja halak tartására. "

"A gömbakvárium nem haltartásra (és különösen nem aranyhaltartásra) való. A gömbakváriumban a halak torzítva látják a külső világot és idővel megzavarodnak"

Bár gerincferdülésről nincs szó, ez elég ok arra, hogy hozzunk egy szögletes akváriumot Suginak...

Sajnos a mai szösszenetem elég rövid lesz, ugyanis Ismerkedési est ürügyén 10-kor bezár a gépterem.
A délután egy részét rászántam az ovis dolog felderítésére, de semmi hasznosat nem találtam. Ellenben megakadt a szemem egy HVG cikken, melynek címe: Gumikacsák a Titanicot elsüllyesztő jéghegy forrásánál. Érdekesnek tűnt (az agyonvizsgált Titanic ellenére, és szerencsére nem is arról volt szó). A lényeg annyi, hogy az olvadás következtében a gleccservíz elfolyik és alapjaiban mozgatja a gleccsert. Ennek mozgását vizsgálják a kutatók ezekkkel a csodajószágokkal. Egyrészről szerintem nagyon találó, másrészt pedig nem olyan rendellenes, mint a barlangforrásokba öntött festék és egyéb színezőanyag.

"A gumikacsákra három nyelven felírták, hogy "tudományos kísérlet" és egy e-mailcímet is írtak rájuk. Ha felbukkannak, és a megtaláló jelzi, hogy kifogott egy tudományos gumikacsát, akkor meg lehet állapítani, hogy hol távozik a víz a gleccserből. "

Mivel a kacsák megtalálása igen hosszú időt vesz igénybe, nem tudni mikor hoznak eredményt, mindenestre én szurkolok nekik:)

Elérkezett blogtörténelmem 3. aktív napja. Bár az aktív szó talán kicsit túlzás, ugyanis ma sem tettem le különösebb irodalmi vagy tudományos csodát az asztalra. Elméletileg egy rendes egyetemistához illő napot zártam, jegyzeteltem az előadáson, szorgalmasan szaladgáltam a kosárlabda után, megmutattam magam kollégiumi szintgyűlésen, leadtam az ösztöndíj pályázatot, rendet raktam, mosogattam. Terveztem a korai lefekvést, aminek épp a blogírás lett akadályozója.  

Egyetlen közérdekű dolog jutott eszembe, aminek érdemes lenne utána olvasni, mert elég tragikomikus. Hétvégén beszélgettük anyukámmal, hogy az óvodájuk mellé (ami a munkahelye) egy temetkezési vállalat költözik. Ezzel még önmagában nem is lenne "olyan nagy" baj, csupán 2 fontosabb momentum miatt. Az egyik, hogy a kapubejáró közös, a másik, hogy nemcsak iroda lenne, hanem komplett hűtőkamrás bázis.
Erre a szülők természetesen aláírásgyűjtésbe kezdtek, jogosan, de mivel ilyen jellegű törvény a polgármesteri hivatal szerint nincs, semmi akadályát nem látják annak, hogy egy cég, aki jövedelmező a városnak, miért ne telepedhetne le egy óvoda mellett. Azon azonban érdemes lenne elgondolkozni, hogy miként fogják elmagyarázni a gyerekeknek, hogy az a nagy fekete autó nem az uzsonnát hozza...Gondolom nemcsak az én véleményem az, hogy egy óvodás gyerek napjaiba jobb ha nem tartozik bele a halál témaköre.

Viszont ha már kocsmára és hasonló közületekre hoztak rendeletet, csodálkozom, hogy ilyen helyzetre nincsen. (Maxiumum majd megkérdezem a nagyrabecsült alkotmányjog tanáromat, aki valószínűleg tudna valamit, de azért se mondaná el) 
Ha hozzájutok valami infóhoz ezzel kapcsolatban, megosztom. Addigis alszom rá egyet.
 

Ahogy már fent előrevetítettem, megpróbálom leírni miért is hoztam létre ezt a blognak keresztelt kis felületet:
Egyrészről jöttek a behatások azoktól akiknek bevált (pl nővérem 1 évig vezetett blogot Angliából) másrészt a hajdani chat.hus szobachatetelések megszűnéséből adódó, bennem felgyülemlő írva közölhetnék:) Szimplán meg csak annyi, hogy mióta elkezdődött az egyetemi élet (3 kerek hete) kicsit beszűkültem, és rá akarom magam kényszeríteni, hogy igenis történjen velem valami, amit ugyebár leírhatok, ellenkező esetben nincs értelme a blognak.
A kezdés épp úgy kezdődött, mint ahogy a tv-t kiválasztjuk a boltban, megvesszük, beüzemeljük. Először csak kacérkodtam a gondolattal, hogy érdemes-e, utána meggyőztem magam, hogy nagyon is, utána melyik a legismertebb blogos portál, és a legnehezebb: "mitől jó egy blog?". A tapasztalt, valószínűleg nagymúltú bloggerek azt adták útmutatónak, hogy legyen olvasmányos, közérdekű, tudományos ill. irodalmi értékekkel tűzdelt. Valami egészen hasonlóra próbálok törekedni én is, személyes információkkal fűszerezve. (Ha már Anyukám ekkora netguru lett az utóbbi időben, akár itt is olvashat ezt-azt a hétköznapjaimról:)
Körvonalakban azt hiszem ennyi.

Szeretettel üdvözlök minden erre tévedőt!

Íme a legeslegelső üzenetem.
A blog működése egyelőre bizonytalan, ennek oka, hogy új még ez a műfaj számomra. Létrejöttének oka és célja egy következő bejegyzésben fogalmazódik majd meg:)