A 'nem elhanyagolás'-ról szóló igéretem gyanús, hogy csődöt mondott. 4 nap telt el, és végre itthon vagyok. Se szüret, se szaladgálás...édes béke végre.
Na jó, hogy azért ne legyen minden olyan idilli, reggel beiktattam egy nyelvvizsga részt. Ezúton üzenem az Univerzumnak,hogy Légyszi, légyszi, légyszi. De legalább túlvagyok rajta, egy hónapig nem kell idegeskedem.
Örömmel közlöm viszont, hogy a statisztika zhácska és a referálás is kipipálva, nem volt lehetetlen megcsinálni. Ellenben a szociális ösztöndíj igénylés valódi kihívás, ugyanis előbb félárvának, majd örökbefogadottnak nyilvánítottak. (Holott egyik sem vagyok, és a papírjaim is rendben vannak.) Reményeim szerint hétfőn találkozom a HÖK irodával utoljára ebben a szemeszterben.
Láblógatásom közepette eszembe jutott, hogy ma a Muminokról fogok írni. (Köztudottan anyukámat is ezen a néven szólítom, de nem róla:)
Tehát a Mumin mesék, vmikor a 90-es évek elején voltak porondon Magyarországon, annó mi is néztük, sőt kis könyvecskéket is kiadtak róluk. Állítólag nem volt túl népszerű kishazánkban, valószínűleg ezért nincs magyar nyelvű google-arzenál. Eredetileg finn, de svéd anyanyelvű írónő tollából származnak, szülőhazájában a mai napig kultusz övezi őket. Itthon sajnos csak pár régi képregény, könyv, naptár őrzi emléküket, pedig minden korosztály találna bennük valami értékeset. Szerintem tünemény kis jószágok és ne próbáljátok őket beazonosítani, önálló faj, és semmiképp sem vízilovak:)
http://gavotte.blog.hu/media/image/kepr2.jpg
